A műlapon látható alkotás egyfajta mutatvány abból az egykor elképzelt gazdag építészeti ornamentikából, ami abban a formájában, ahogy eredetileg megálmodták, végül sosem valósult meg, egyúttal tiszteletadás is ennek az örökségnek. Köztudott, hogy a ma az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Iskolájának otthont adó épület eredeti építtetője a Pesti Izraelita Hitközség volt, és fiúgimnáziumnak szánták. A tervek elkészítésére a kiírt pályázaton a modern magyar szecesszió egyik kiemelkedő építésze, Lajta Béla kapott megbízást, s az építési munkák 1913-ban az ő elképzelései szerint kezdődtek el. Az első világháború azonban félbeszakította az építkezést, amely csak 1922-ben indult újra, teljes lendülettel pedig csak 1929-től, de ekkorra már a lányok tanítására szolgáló épületrészt is hozzá kellett tervezni a részben álló és iskolaként már 1923 óta működő épülethez. Lajta Béla viszont 1920-ban, fiatalon meghalt. A munkára így az eredeti pályázaton is indult Hegedűs Ármin kapott megbízást, aki Böhm Henrikkel együtt tervezte meg a teljes, ma is ismerhető iskolaépületet.

Ez a kis dísz a dél-keleti irányba nyitott U-alakú épület belső udvarán egyfelől hommage tehát Hegedűs Ármin részéről Lajta Béla iránt ('kartársi kegyelettel'), másfelől (a kaputól balra lent lévő, itt az utolsó három képen bemutatott kiegészítéssel együtt, ahonnan a fenti összetételt idéztem) alighanem mutatvány Lajta eredeti ornamentális elképzeléseiből. Ezt az is alátámasztja, hogy a kapuk, ajtók, be- és kijáratok közül csak efelett az ajtó felett van ilyen díszítés. Ez viszont a történelem összes vihara közt épségben megőrződött. Az oroszlán téglakirakásos technikával készült, némelyik darab nem is szabványtégla, hanem speciálisan e helyre tervezett és legyártott elem. Legfőbb forrásom (Pest építészete a két világháború között, szerk. Ferkai András) szerint az iskola többi műkő díszítése (igen gazdagon a nyílászárók körül, illetve a Cházár András utcai homlokzaton) több mint két évtizeden át Rákos Manóhoz kötődött. Az ő műteremvillája (előkertjét ma egy eredetileg másutt álló oroszlán-szobor díszíti) az iskolával átellenben helyezkedett el. Göröntsér Vera a Tér és Forma 1931/11-12-es számában megtalálta Gerő Ödön írását az épületről, az ismertetéshez mellékelt képek egyértelművé teszik, hogy az oroszlán-dombormű, illetve a Lajta Béla rajzának felhasználásával készült szöveges hommage egyaránt Rákos Manó munkái -- Vera segítségéért külön hálás vagyok.

Régi vágyam volt ez a tégla-oroszlán, szoborlapos éveim óta sokat olvastam róla, és végre a tegnapi napsütéses évnyitó ünnepség adott alkalmat rá, hogy le is fényképezzem.

---