Túry Mária kb. 16 négyzetméternyi festményét véletlenül találtam meg, amikor az épületben jártam, a műnek semmilyen listában, nyilvántartásban nincsen nyoma, egyedül a szignó és kisebb részt a jól felismerhető stílus adott támpontokat az adatokban (a címet én adtam, de ha valaki rátalál az igazira, szívesen kicserélem). A festmény nagy méretű, mégsem monumentalitásával hat, hanem aprólékosságával, és még egy feltűnő sajátosságával: a Kádár-rendszer végnapjaira jellemző nagyfokú tematikus eklektikával. Van itt minden, modern termelés, olvasó ember és agrárium, Szent István és lóról nyilazó magyarok, régészet és útépítés, és persze, a festő valóságos védjegye bal oldalon fent: a napkorong.

A korszakhoz tudni kell, hogy az igen szép épület egy eredetileg XII. századi templom alapjaira épült, a XV. századtól erődítménnyé átalakított, később újra templomként működő épület transzformálásával jött létre. Kulturális célú átalakítása a nyolcvanas években folyt le, kiállítótereknek, egy nagyobb színházteremnek ad otthont, belsejében sok helyen kvázi rekonstruálták egy-két régi részletét, s rendeltetésének 1988-ban adták át, ugyanabban az évben, amely Túry Mária szignója mellett is ott olvasható.