Tessedik Sámuel, Alberti (1742--1820) evangélikus lelkész, tanító, botanikus.
A gimnázium után teológiai, filozófiai és mezőgazdasági tanulmányokat végzett. Foglalkozott a magyar parasztság sorsával, jelentős forradalmi javaslatokat hozott Széchenyi és Kossuth előfutáraként.
1767-től a szarvasi Evangélikus Gyülekezet lelkésze volt haláláig.

2012.11.24.-én Kaposváron az Evangélikus Gyülekezetben lelkész beiktatás volt. Ez alkalomból Pongrácz Máté beiktatott lelkész több ajándékot kapott. Az alkalomhoz választott igék, apró tárgyi emlékek és Tessedik Sámuel önéletrajzából egy részlet volt a meglepetés.
Idézet Tessedik Sámuel önéletrajzából:
„ Minthogy híveim mindig könyv mellett találtak, azért azzal kezdtek gyanúsítani, hogy még nem tanultam ki azt, amit kellett volna, mert íme, a többi tanító urak mindig pipálnak, s egész heteken keresztül semmi egyebet sem tesznek, mint legyeket öldösnek, lakodalmakra, keresztelőkre és disznótorokra járnak… Gyakran eszembe jutott Huctius, a híres aranchesi püspök.
Mikor ez a nagy tudós püspökségét elfoglalta és a lakosság észrevette, hogy új püspökük semmi társaságba nem jár, hogy nem rendez nagy lakomát, s mégis gyakran egész éjfélig világít, létrát tettek ablaka alá, s felmásztak megnézni, hogy mit csinál. És mikor látták, hogy asztalánál ül egy könyvhalmaznál, s majd az egyik, majd a másik könyvet veszi kezébe, sokan összecsődültek és tanácskoztak, mitévők legyenek?
Aztán kérték a királyt, hogy nekik más, okosabb püspököt adjon ennél, mert ez még csak most tanul egész éjfélig!”