A földművelés hármas csoportjának középső tagja egy hagyományos paraszti öltözéket viselő férfi, aki éppen szántáshoz készül. Bő gatyában, mellénnyel és kalappal, mezítlábasan került ábrázolásra. Utóbbi a forrás szerint a foglalkozás ősi voltát szándékozik szemléltetni. Háta mögött a faeke ugyancsak nem tekinthető korszerű eszköznek, mivel a millenniumi időkben már nemcsak a vasból készült eke volt a természetes, a gépesítés is terjedőben volt.

A tőle jobbra látható nőalak ugyancsak mezítlábas, a vetés műveletét jelképezi. Az ehhez szükséges magot a kötényéből meríti, jobb kezével végzi a 'terítést'. Öltözéke: pruszlik, ingváll, bő szoknya, egyszerű fejkendő.

Harmadik társuk a betakarítás műveletét szimbolizálja. Kezében sarló, azaz egy ősi eszköz látható, de tudható, ebben a korban már a kaszát használták. Másik kezében fafokos gereblyét tart.
Tudni kell ugyanakkor, az aratást szokásosan párban végezték. A páros férfi tagja a kaszával, női tagja a gereblyével dolgozott, a kévekötést végezte.

Forrásként használtam Buza Péter–Gadányi György szerzőpáros 'Mesterségek dicsérete' című könyvét.

A könyv ismerteti a korabeli mezőgazdaság helyzetét, amely a XIX–XX. század fordulója környékén visszaesést mutatott ugyan, de még mindig a magyar gazdaság alapvető eleme volt. Másrészt a foglalkoztatott aránya csökkent ugyan, de a népesség százalékához képest még mindig 65%-ot tett ki.
Ugyanakkor nőtt a termelékenység, a termésátlag és a szántóterületek nagysága is.