Imre herceg az egykor e templom helyén álló királyi palotában látta meg a napvilágot. Így a ferencesek 1720-ban, a Szent Imre-templom (Barátok temploma) építésének kezdetén őt választották a templom védőszentjévé.

A templom 1720 és 1745 között épült (egyes források szerint 1743-ban fejeződött be az építkezés), Paul Hatzinger és Franz Kotz tervei alapján.
Az alkotás a templom homlokzatán magasan, középen, az oromfalon található, és mivel a vele szemben álló Hiemer–Font–Caraffa-épületegyüttes nagyon közel, pár méterre van csak, elég nehéz közeli képet készíteni róla.

A homlokzatot további két szobor díszíti, Szent Antal és Szent Ferenc szobra, melyek a kőkeretes bejárat feletti befalazott karzatablak melletti falfülkékben találhatóak.

Sajnos az alkotót nem jelölik a források. Schoen Arnold írása szerint ebben az időben itt élt Hess Christián szobrász (született 1702 körül), illetve Huber János Pál (született 1724 körül). Utóbbi készítette a Bazilika épületszobrait. 1742-ben lett polgárrá Weigel József kőfaragómester Székesfehérvárott. Bármelyikük lehetett e szobor elkészítésénél az alkotó.

A Szent Imre-templom nyilvántartott műemlék (Magyarország műemlékjegyzéke, Fejér megye, 1554. szám).

Források: Magony Imre: Székesfehérvár szobrai, 161. o., Schoen Arnold: Székesfehérvár 18. századbeli kő- és képfaragói. In.: Székesfehérvári Szemle, 1931. június hó 6. szám. 2. o.