Schrammel Imre Kossuth-díjas keramikus művész Plasztikája az iskola előtti füves területen a Húsvét hangulatát idézi. Az óriás tojásra emlékeztető mű az újjászülető élet szimbóluma, de lehet ezernyi más is. Ha tovább gondolkodik az ember, egyre erősödik az érzés megismerni, ami a héjon belül van. A zárt formát meg kell repeszteni, fel kell törni, hogy megtudjuk, mit rejteget. Erre ösztönöz a velünk született kíváncsiság, a tudásszomj. És erre a mai, gombokat nyomogató világunkban egyre nagyobb szükség van.
.
A művész és a gyerekek titkos szövetségben állhatnak egymással. A Plasztika nem emelvényen, hanem a földön áll, játékra, bújócskára, felfedezésre csalogatva az arra fogékony lelkeket. A Plasztika lehet erőd, melyet nap mint nap meg kell védeni, lehet kuckó, melyből kitekintve egészen más a világ, lehet fotel, mely kényelmes, mint az anyaöl. Minderre bizonyíték az alkotáson átvezető kis ösvény, melyet gyerekek tapostak ki évek alatt.

'Schrammel Imre nyers, nagy erejű, természetelvű kerámiaszobrászata érinti korábban a nonfiguratív, majd a figurális-posztmodern áramlatokat, de lényegében ezektől független öntörvényű és különös maradt. Nemcsak műveivel, de elméleti, szimpózium-vezetői munkásságával, technikai találmányaival is egyik megújítója az ezredvég magyar kerámiaművészetének.'
Forrás: http://artportal.hu/lexikon/muveszek/schrammel-imre