A Magyar Tudományos Akadémia székházának impozáns palotája: háromhomlokzatos, kétemeletes, neoreneszánsz épület.
(1860-ban országos gyűjtés indult a székház felépítésére. A tervpályázatot 1861-ben írták ki. A győztes tervet Friedrich August Stüler, a porosz király építésze nyújtotta be.
A kivitelezés 1862 tavaszán kezdődött Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezetésével. A felavatásra 1865. december 11. napján került sor.)
A Magyar Tudományos Akadémia homlokzatának markáns építészeti jegyei az épület előcsarnokában, és lépcsőházában is megmutatkoznak.
A harmadik emeleten: az Akadémia képcsarnokának (klasszikus magyar mesterek műveiben különösen gazdag kiállítása látogatható. Dísztermének freskói Lotz Károly alkotásai, a kis üléstermet Ligeti Antal tájképei ékesítik. A homlokzat terrakotta szobrait Emil Wolff (Izsó Miklós
és Palotai Szkalos Gyula) készítette.

A palota tervezésére - hosszú vita és sok tiltakozás ellenére is -
megbízást kapó Stüler, az észak-itáliai reneszánsz építészeti elemeit
a berlini neoreneszánsz tendenciákon átszűrve hozta Magyarországra.
A homlokzati architektúra kialakításán, a funkcionális és alaprajzi elrendezés meghatározásán túl döntő szerepet játszott az épület plasztikai és szobordíszeinek kiválasztásában is, s ezáltal a figuratív elemek az architektúra meghatározó részeivé is váltak.
A rizalit második emeletének félköríves ikerablakait szintén korintoszi fejezetű oszloppárok választják el egymástól, amelyek egy-egy Berlinben készített terrakotta szobrot fognak közre: a nőalakok tudományágakat -- a természet- és jogtudományt, a filozófiát, a matematikát és a történelmet -- allegorizálják. Fölöttük egy-egy medailonba foglalt Minerva- illetve Apolló-fő található.
Az oldalszárnyak főhomlokzati szakaszainak kiképzése egyszerűbb, lényegében azonos a Duna-parti és az Akadémia utcai homlokzatokéval. A vörösmárvány lábazat felett a kváderes földszinti falfelületet egyszerű félköríves ablakok sora tagolja. Az első emelet félköríves ablakait bábos mellvéddel, a második emelet ikerablakait táblás mellvéddel díszítették. A második emeleten kiváló tudósok és művészek terrakottaszobrai láthatók, a zárópárkány felett a balusztrádos attika sarkain egy-egy kandeláber van.

A tudósokat ábrázoló terrakottaszobrokat éppúgy, mint az allegorikus nőalakokat, Stüler javaslatára szintén Berlinben rendelték meg. Mintáikat -- az egyetlen magyar tudóst, Révai Miklós nyelvészt ábrázoló szobor kivételével, amelynek mintáját Izsó Miklós -- Emil Wolff berlini szobrász készítette. A főhomlokzat két sarkán Galilei és Révai szobra áll, a dunai homlokzaton Newton és Lomonoszov -- ez utóbbi csak a második világháború után került ide, korábban Raffaello alakja állt a helyén, végül az Akadémia utcai homlokzaton Descartes és Leibniz kapott helyet.

A dunai homlokzatot háromtengelyes, enyhe kiülésű középrizalit tagolja. A földszinti félköríves ablakokat erőteljes, kváderezett pilaszterek, az első emelet ablakait tükrös falpillérek s oszlopos bélletes architektúra kereteli, míg a második emeleten a posztamensekre állított allegorikus nőalakok -- a Régészet, a Költészet, a Csillagászat és a Politika megjelenítői -- a főhomlokzattól eltérően itt szabadon állnak. A rizalit sarkait a balusztrádos attikára állított kandeláberek hangsúlyozzák. A dunai homlokzat hangsúlytalanabb öttengelyes szakaszainak kiképzése hasonló a főhomlokzat alárendeltebb szakaszainak architektúrájához.
Forrás:http://www.muemlekem.hu/muemlek?id=595

---