A Kárpátoktól Mongóliáig terjedő sztyeppén található rejtélyes bálványszerű szobrok, a „kunbabák” szakértője Kunkovács László szerint, hajdan több ezren állhattak a végtelen pusztán dacolva az idővel, fenséges nyugalmat árasztva.

Ezek nem egyszerű sírkövek, mert nem az elhunytak csontjai felett állnak, hanem egy jeles személy kőképe az áldozóhelyen. Az ábrázolt férfi alak összekulcsolt kezében csésze, amelyből valamikor kumiszt ittak a törzsfők áldomásként az egyezségre, az összefogásra. Ez utóbbira nagy szükség is volt, hiszen meg kellett küzdeniük a portyázó mongolokkal, a kereszténységet rájuk erőszakoló magyarokkal, majd a mindent elsöprő tatárokkal, törökökkel. Végül is hét törzsnek sikerült átvészelnie a történelem viharait, s azok utódait lelhetjük fel a kun- (pl. Kunszállás), illetve kum- (Kumane) előtagú mai helységekben, írja Kórizs József történész.