Harkányba szólt a meghívás, készülődtem, kerestem. Lekérdezés/Artportál – előre vettem az eredménylistából Varga Imre nevét. Itt olvastam: 'Táncosok (bronz, márvány, 1975, Harkány)' http://artportal.hu/lexikon/muveszek/varga-imre – nincs a lapon!? Más forrás: a Napsugár szálló előtt állították fel. Hihetetlen, de persze gyanakodni kell, ennek oka van!
Tovább kerestem: 2009-es dátummal már ígérték, a következő szezonra a svájci tulajdonos felújítja a sok éve (azóta megtudtam, kb. 14 éve) bezárt szállót. Itt cím és kép is 1970-ből (köszönjük Ády!): http://egykor.hu/harkany/napsugar-motel-etterem/2516#

Az első alkalmas napon indultunk a Napsugár szállóhoz. Kihalt, nem épült fel – körülveszi az enyészet. Érdeklődésre: kiábrándultság, a szoborról: 'Ja, igen, azt tényleg ellopták.'
A következő napon már esett a hó, másik irányba indultunk. Egy kertben, a kapu mögött (később láttam, ez az óvoda) észrevettem a kétalakos szobrot. Lefényképeztem, de szignót nem találtam, azonosítás (?)... érdeklődni nem sikerült, maradt a remény.
Az elutazás előtti napon újra nekivágtunk. A Tourinform irodában támogató emlékképek merültek fel és kedves segítőkészség. Telefonon hívták az óvoda vezetőjét, aki már így távolból is segített, igen, a Táncosok című alkotás.
Látogatást tettünk az óvodában egy kis seprűvel. A történet: valóban a Napsugár szálló előtt állt a szobor, de – bármilyen érthetetlen – bezárását követően ismeretlenek ellopták. Nyomozás volt, de hosszú ideig nem találták. Valahogy mégis előkerült, Pécsett, egy telepen találták meg. Az óvodavezető hölgy közbenjárása révén került a kertbe, itt védett helyen, megbecsült környezetben áll – körülbelül. 10-12 éve.

Sajnálom (de valójában nem bánom igazán), hogy éppen akkor tudott leesni az idei 40 centis hó, amikor Harkányban jártam, de nem hiszem, hogy egyhamar visszajutok. Az sem jó, hogy mindkét alkalommal közel sötétedéskor sikerült a képeket megcsinálni – a második esetben hosszas, bár nem teljes tisztogatás után. Mindenesetre nagy élmény volt a szobrot megközelíteni (a csizmámba végül csak alig jutott hó – cserébe a zsebembe belefagyott egy kevés) és felcsimpaszkodva tisztogatni a nálam kb. egy arasszal magasabb lányokat a hótól.
Én azt hiszem, így is csinosak. Talán csak kalapjuk utal némi nagyvilági életre. Rövid szoknyájuk lebben, pelerinjük röppen, kis cipőjükben összekapaszkodva táncolnak, viszi őket a lendület – mit sem törődnek a múlttal, az idők és időjárás változásával.