"Lajos (a Lovagkirály) 1326. március 5-én született Nagyszombaton I. Károly és Lokietek Erzsébet fiaként. Gondos világi és egyházi nevelést kapott, s a magyaron kívül latinul, németül és olaszul is beszélt, emellett pedig jó vívó és szenvedélyes vadász volt.
Nyilvánosan először az 1335-i visegrádi kongresszuson szerepelt. Atyja halála után, 1342. július 21-én koronázták meg.
Uralkodása kezdetén erőteljesen érvényesült anyja befolyása.

Öccsét, András nápolyi királyt 1345. szeptember 18-án meggyilkolták (aversai merénylet). Felesége, Johanna bűnrészességét azóta sem sikerült bizonyítani, bár a gyilkosság feltehetően a tudta nélkül, hallgatólagos jóváhagyásával történt. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a pápa nem hajlandó I. Johanna nápolyi királynőt megbüntetni, ezért a nagyarányú, de eredménytelen diplomáciai előkészítés után 1347 végén Lajos személyesen indult el seregével bosszúhadjáratra Nápolyba. 1348. január 11-én fényes győzelmet aratott Capuánál, elfoglalta Aversát, s ott kivégeztette Durazzói Károly herceget –elveszítve az olasz közvélemény támogatását és a politikai győzelem reményét. Január 24-én diadalmasan bevonult Nápolyba, s a királyságot katonailag megszállta, de 1350-ben megismételte a hadjáratot, mivel a Nápolyban hagyott seregei túl gyengék voltak. 1350. szeptember 14-én, Rómán át hazaindult.
1351-ben országgyűlést tartott, s törvényeket is alkotott (1351. évi törvények). Elrendelte, hogy a gabona és a szőlő után valamennyi jobbágy, még a mezővárosi jobbágy is köteles a termés kilenced részét (a kilencedik tizedrészt) adóként megfizetni. A jobbágyok a kilenced mellett évi pénzadóval (cenzussal), egyéb terményekkel, háziállatokkal tartoztak földesuruknak, ami mellett az egyháznak tizedet, a királynak pedig állami adót (kapuadót) fizettek.
Az ősiség törvényében megszüntette az Aranybullában rögzített végrendelkezési szabadságot. Ezzel azt akarta elérni, hogy a fiúágon öröklődő nemesi birtok – fiú utód híján – már csak egy szűkebb körben, az elhunyt nemzetségén belül (másodunokatestvéri szintig) öröklődhessen. A cél végső soron az volt, hogy örökösök hiányában a királyra szálljanak a birtokok.

Nagy Lajos idején Magyarországon fénykorát élte a lovagi kultúra. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy az Anjou-ház kapcsolatai révén a Magyar Királyság szorosabban kapcsolódott a Nyugat-Európában kialakult művészeti és szellemi irányzatokhoz.
A magyarországi Anjouk idején kezdett elterjedni Magyarországon a gótika. A király 1343-ban jelentős építkezésekbe kezdett Diósgyőr váránál, amit még apja örökölt az Ernyéktől. A lakótorony négy belső toronnyal épült meg; benne található Közép-Európa legnagyobb lovagterme, melynek alapterülete 380 m². A lovagkirály Visegrádon rendezte be székhelyét, de 1347–1355 között az udvar Budára költözött.
A budavári Nagyboldogasszony-templomot Lajos uralkodása idején, 1370-ben alakították át, gótikus stílusban.

Uralkodása végén a felesége és apja korában felemelkedő, a nápolyi háborúkban meggazdagodott új arisztokráciát képviselő tanácsosok egyre nagyobb befolyásra tettek szert, s már ekkor kialakult a halála után oly nagy szerephez jutó nagybirtokosok három csoportja: a Lackfiak, a Garaiak és a Horvátiak csoportja.
1380-tól már halálos, lepraszerű betegség kínozta, ami miatt visszavonult a közéleti tevékenységtől. 1382. szeptember 10-én halt meg."

---