A Pannon Egyetem épületében felfedezett első emeleti mozaikkompozició párja ez az alkotás. Vagyis az akkor érvényes rendelkezések értelmében egy beruházónak a képzőművészeti alkotásokra fordítható összeg, azaz az országos beruházási összeg két ezreléke 'kontójára' lehetett megbízás adni, aminek tervezetét a Képzőművészeti Lektorátus egy bizottsága bírálta el. Ezt pályáztatás követte. További közös információkat ld. még a csatolt műlapon.

A kis füzetben olvasható: 'A második emeleti pihenőben látjuk a hét alakot, bizonyára hallgatókat, lányokat, fiúkat vegyesen, kezükben könyvvel, vonalzóval... Szögletes formájukkal valami statikusságot, állandóságot érzékeltetnek. Környezetük, s persze ők maguk is évtizedek óta változatlanok, csak az előttük hömpölygő hallgatói tömegek jelentik az idők változását. Ebből a korszakból több alkotás megrongálódott, eltűnt, jó, hogy ők megmaradtak.'

Azt hiszem, itt érzékelhetően találkozik a megfogalmazott gondolat a Szoborlap-pal. Hiszen még az is egyedülálló, a Pannon Egyetemen nyomon követik művészeti értékeik életútját.

Forrás: Üzen a múlt (Egyházy Tiborné és Dömötör Lajosné) - kiadva 2006-ban), internetes kivonat:http://kiado.uni-pannon.hu/hu/node/53