"Bocskai István Kolozsvárott született, Mátyás szülőházával szemközti házban (egyes történészek szerint Kismarjában a Berettyó szigetén épült várdombon).
A bécsi udvarban volt nemes apród, majd majd nemesi testőrifjú volt I. Miksa császár környezetében. 1583-84 között kincstartó, 1592-tõl váradi kapitány, bihari főispán, tanácsúr. Feleségül vette Varkocs Tamás özvegyét, Hagymássy Katát, s e házassággal hatalmas bihari birtokhoz jutott.
1595-tõl fagenerális. BÁTHORI ZSIGMOND nagybátyja, eleinte a törökellenes párt vezéralakja, több ízben járt a fejedelem követeként Prágában Rudolfnál, jelentős szerepe volt, hogy Erdély a Királyi Magyarország oldalán bekapcsolódott a tizenöt-éves háborúba.
1596-ban, ura prágai útja idején, kormányzóként a szabadságukért fegyvert fogott közszékelyek mozgalmát tömeges kivégzésekkel verette le (véres farsang). Az egyesült császári-erdélyi hadak veresége (Mezőkeresztes, 1596. okt. 26-28.) után közreműködött Erdély és a Királyi Magyarország egyesítésében Rudolf császár uralma alatt, de még ebben az évben (1598) támogatta a lemondott Báthori Zsigmond visszatérését a fejedelmi trónra. Báthori Zsigmond harmadszori lemondása után BÁTHORI ANDRÁS fejedelem Bocskait hűtlenségért (Habsburg-pártiságért) perbe fogta, s elkoboztatta erdélyi birtokait. Bocskai Rudolf király prágai udvarában élt, majd 1602-tol bihari birtokaira vonult vissza. Mivel birtokait nem kapta vissza BASTA kormányzása idején sem, Bocskai 1604 tavaszán titkon felajánlotta a Portának, hogy Erdélyben visszaállítja a vazallusi állapotokat, ha a szultán támogatja a fejedelmi trón megszerzésében. 1604 nyarán azonban váratlanul visszakapta Rudolftól erdélyi birtokait, ezért megszakította a tárgyalásokat a törökkel és a törökhöz bujdosott erdélyi emigránsok vezérével, Bethlen Gáborral. A terveiben csalódott Bethlen azzal a híreszteléssel, hogy levelezésük Barbiano di Belgiojoso kassai főkapitány kezébe került, fegyveres ellenállásba sodorta Bocskait, aki a magyarországi és erdélyi lakosság elkeseredettségét (háborús pusztítások, hűtlenségi perek, vagyonelkobzások, II. Rudolf erőszakos ellenreformációs politikája: pl. a protestánsok ellen irányuló 1604. évi XX. törvénycikk) figyelembe véve, a töröktől segítséget kérve a hajdúk és a hozzájuk csatlakozó jobbágyok segítségével szervezni kezdte a Habsburg-ellenes függetlenségi harcot. Ez a tevékenysége 1604. október elején Belgiojoso tudomására jutott, aki csapataival Bocskai ellen indult, megtámadta birtokait (Kereki, Szentjób). Bocskai azonban a hajdúkkal szövetkezve az álmosd-diószegi ütközetben (okt.15.) vereséget mért Belgiojoso egyik hadoszlopára. November elején Bocskai mellé álltak
a felső-magyarországi városok, s az egyre növekvő hajdúsereg már
a Garamig portyázott. Bocskai 1604. november 11-én bevonult Kassára. Elkergette Bastát, hatalma alá vonta egész Erdélyt és Felvidéket.
Az erdélyi országgyűlés Nyárádszeredán 1605. február 21-én erdélyi,
a magyarországi fölkelt rendek pedig Szerencsen április 20-án magyar fejedelemmé választották Bocskait, aki a szultántól koronát is kapott, ám azt csupán ajándékként fogadta el. Katonai fölénye ellenére kompromisszumos egyezséget kötött a Habsburg udvarral, 1606 végén kötött bécsi béke értelmében Bocskai megkapta Erdélyt a Részekkel (Partium), Ugocsa, Bereg és Szatmár vármegyékkel. A fejedelem több mint tízezer hajdút kiváltságok adományozásával letelepített Hajdú és Bihar vármegyében. A bécsi békét követte a a tizenötéves háborút lezáró zsitvatoroki béke (1606. november 11.) Bocskai 1606. december 17-én kelt végrendeletében az erdélyi fejedelemség fennmaradásért szállt síkra. Még ez év végén meghalt. Holttestét a gyulafehérvári fejedelmi sírboltban helyezték el. Haláláról több ének is született. Személyét és eredményeit a kortársak eltérően értékelték. Hívei a haza és a vallásszabadság hőseként magasztalták, s így került szoboralakja a genfi Reformáció Emlékművére is.
Művelt fejedelem volt, maga mellé vette a kor legkiválóbb történészeit, köztük Szamosközi Istvánt. Kassai udvarában éltek és alkottak Rimay János (titkár) Káthay Mihály (kancellár), Bocatius János (Bocskai diplomáciai megbízottja), Alvinczi Péter (prédikátor). Alvinczi Péternek tulajdonítják a Bocskai-apológiát, a magyar egyházak küldöttei és szolgái nevében 1606. június 16-án kiadott latin röpiratot, mely cáfolja a Bocskai szentháromság-tagadásáról, valamint a mohamedán hit magyarországi elterjedtségéről szóló vádakat. A röpirat hangoztatja, hogy a többségben lévő reformátusok egyetértésben élnek az evangélikusokkal.
1608-ban Szenczi Molnár Albert közreműködésével három alkalommal is megjelent a Bocskai-apológia."
Forrás:http://www.erdelyweb.hu/historia/fejedelmek/bocskai_istvan.htm