A Bakony sűrű erdejének egyik legszebb látványa Csesznek várának égbenyúló tornya. Romjaiban is méltóságteljes és lenyűgöző. Elszomorító, hogy ezt is elfoglalták a törökök. Habár ezt csak akkor tudták megtenni, amikor 1594-ben a védők elhagyták a várat. Így könnyű! Bezzeg, amikor még 1561-ben Wathay Lőrinc várkapitány és emberei védték a falakat, és hirtelen megrohanással akarták elfoglalni, csúfos vereséget szenvedtek a pogány betolakodók.

Wathay Lőrinc várkapitány sajnos egy szerencsétlen balesetben felrobbantotta magát. Ferenc fia apja nyomdokaiba lépve a végvári vitézek igazi kalandos életútját járta végig. Jól forgatta a kardot, de mestere volt a verselésnek is, és amikor török fogságban a Héttoronyban sínylődött, az általa írt kódexet saját festményeivel díszítette.

A Rákóczi-szabadságharc során is ádáz csatákat vívtak a vár falainál, de végül az 1800-as évek elején földrengés és villámcsapás okozta tűzvész vezetett a büszke erődítmény pusztulásához.

A magas tornyot tartó sziklán egy legendás végvári vitéz büszke bronzportréja fogadja a látogatókat. Mellette egy emléktábla Wathay Ferenc viselt dolgairól emlékezik meg. A mellszobor kiléte azonban némileg homályos. Első ránézésre Wathay Lőrincet véltem felfedezni, a hős kapitányt aki sikeresen védte a falakat az ellenségtől, és örültem hogy végre az apa is méltó emlékjelet kapott. Források után kutatva úgy tűnik más is őt látta benne. Mégis a legtöbb helyen Wathay Ferenc ábrázolásaként említik. Talán érthető, mivel a fiú volt a híresebb. Részt vett Veszprém, Várpalota és Székesfehérvár felszabadításában, majd egy ideig vicekapitánnyá nevezték ki. Emellett még költő, író, dalszerző és festő is volt, habár nem túl magas színvonalon művelte ezeket a művészeteket. Legendás alakjának nimbuszát elsősorban saját maga teremtette meg életrajzi leírásával. Innen tudunk többszöri kalandos szökéséről is a törökök fogságából. Némileg tompítja ugyan a csodálatot, hogy ezek mind kudarccal végződtek, és újból elfogták, valamint az, hogy saját elmondását más források nem támasztják alá.

Valójában nincs jelentősége, hogy a portré név szerint kit ábrázol. A dolog lényege, hogy egy romantikus hős, egy daliás vitéz, a végvári harcok legendás katonája, aki az omladozó falak mentén a hajdani őseink lelkesítő üzenetét közvetíti a látogatók számára.

Irodalom:
Sobor Antal: Hosszú háború (Magvető Kiadó-Budapest-1980)