Jurisics Miklóst Kőszeg hős védőjét (1532) fegyverrel a kézben ábrázolja a művész.
A szobor alkotójának művészi felfogására (stílusára) a történeti hűségre való törekvés jellemző.

Az Országház építése hazánkban nem pusztán építészeti probléma volt a XIX. században. Szimbolikus erővel bírt, a függetlenség jelképét látták a megvalósításban, és része volt ebben az országgyűlés Pestre történő áthelyezésének is. Az Országház építése több javaslat, három tervpályázat (1844, 1861, 1882) és az ideiglenes jelleggel megépített képviselőház (1865) megépítése után valósulhatott meg. Az 1880. évi LVIII. törvénycikk kimondta, hogy az Országházat a Tömő téren kell megépíteni. Az 1882 áprilisában megjelent pályázat meghatározta az épület elhelyezését, miszerint a főhomlokzatnak a Dunára kell néznie, de az épület párhuzamosan, vagy merőlegesen is elhelyezhető. A beérkezett 19 pályázatból négyet díjaztak (Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schickedanz Albert és Freund Vilmos, illetve Otto Wagner pályázatait). A bizottság Steindl Imre tervét választotta, annyi változtatással, hogy egy félemelet beiktatását kérte, és a homlokzati két főtorony és az üléstermek négy-négy tornyát kupola helyett hegyes sisakokkal váltották fel. Az átdolgozott terveket 1884-ben fogadták el, az első kapavágást 1885-ben tették meg. Az épületet 1902-ben vették használatba, de a belső munkálatok csak 1904-ben fejeződtek be.

Az Országház épületében és a külső falakon elhelyezett szobrok a magyar nemzet történelmét mutatják be. A külső falakon elhelyezett alkotások a magyar történelem nagy alakjait és kísérőiket ábrázolják. A szobrok a „száraz realizmus” jegyében kerültek megformálásra.

„Steindl nemcsak a stílus tekintetében, hanem a szobrok beállításában és történeti hűségükben is egységet követelt: mind frontálisan áll, ruházatuk és fegyverzetük tudományos útbaigazítás alapján, „hiteles” formákkal készült.” Az alkotásokat huszonhárom alkotó készítette, de egyéni stílus nem fedezhető fel rajtuk. A szobrok, akárcsak az épület külső burkolata, eredetileg a puha mészkőből készültek, ezért a megrongálódott, hiányos szobrokat újrafaragják, restaurálják.

Jurisics Miklós szobra a keleti homlokzat kiugró részének északi oldalán található.
"1532. augusztus 5-én kezdte meg I. Szulejmán oszmán szultán (ur. 1520-1566) hatalmas hadserege a kicsiny Kőszeg várának ostromát, melyet Jurisich Miklós kapitány – majdnem százszoros túlerővel szemben – 25 napon át hősiesen védelmezett. ... Kőszeg Jurisich személyes tulajdona volt, amit a kapitány mindössze 46 katona, illetve – az ostrom idején – a környező falvakból bemenekülő 700 paraszt segítségével védett, tehát mindenképpen legalább százszoros túlerővel kellett szembenéznie. Az ostromot a törökök augusztus 5-én kezdték meg, amikor is a várral szemben négy ponton felállították ágyúikat, és napokig lövették Kőszeget, hogy megadásra kényszerítsék Jurisichot. ... Jurisichék helytállása azóta is a magyar történelem egyik legdicsőbb haditettének számít, mely leginkább arra tanít, hogy a győzelem reményét még a legkilátástalanabb helyzetben sem szabad feladni. "

---