Az Országház dunai homlokzatán balról jobbra haladva a magyar uralkodók időrendbe állított szobrai sorakoznak.
(Közülük néhányan többször is láthatók az épület külső homlokzatán.)
A nyugati homlokzat szoborsorát Árpád vezér nyitja meg és a királylajstromban egészen II. Józsefig jutunk el.
Itt a szoborgaléria befordul és a déli homlokzaton, Szent István szobra felett folytatódik egészen V.Ferdinándig, illetve József nádorig.
Ugyanezen a homlokzaton, legfelül kezdődik a kiemelkedő országnádorok, erdélyi fejedelmek, hadvezérek, államférfiak galériája,
amely a keleti homlokzat egészén végigvonul.
(A főbejárat felett a középkori Magyarország két híres királya Nagy Lajos és Corvin Mátyás őrködik.)
Majd a szobrok sora az északi oldalon (a honfoglalás korát megjelenítő) szobrokkal fejeződik be.
Valamennyi szobor az épület architektúrájába betagozva, gyámkövön, vagy díszes baldachinon áll. Anyaguk megegyezik a homlokzat faragott köveivel. Stílusukban azonban nincs semmi 'gótikus'.
Megformálásukra a XIX. század végére jellemző, száraz realizmus nyomja rá bélyegét. Steindl nem csak a stílus tekintetében, hanem a szobrok beállításában és történelmi hűségükben is szigorú egységet követelt: mind frontálisan áll, ruházatuk és fegyverzetük, tudományos útbaigazítás alapján, 'hiteles' formákkal készült.
Nem meglepő tehát, hogy bár létrehozásukban 23 szobrász, köztük a kor legkiválóbb magyar művészei vettek részt, egyéni jelleget alig-alig
mutatnak, szinte mintha egy-azon kéz faragta volna őket.
A szoborművek épületnek alárendelt, másodlagos szerepét tovább fokozza, hogy többségük 10,5 - 15 - illetve - 25,7 m. magasan helyezkedik el (legújabb korunk követelménye, az épület köré vont biztonsági kordon, a látótávolságot duplájára is növelheti)
így az Országház szobrainak többségét alig lehet másnak mint épület dekorációnak tekinteni.

"Endre (névváltozat: András, II. 1176 v. 77 – 1235. szept. 21.): 1205-től 1235-ig király. III. Béla és Chatillon Anna másodszülött fia, háromszor nősült. Első házasságából (1203 előtt, Gertrud meráni hg.-nővel) három fia (Béla, Kálmán és András) és két leánya, a másodikból (1215, Courtenay Jolánnal) egy leánya, a harmadikból (1234, Estei Beatrixszal) egy utószülött fia, István született. Apja 1186-ban a meghódított halicsi kir.-ságot adta ~nak, de 1189-ben kénytelen volt visszatérni Mo.-ra. III. Béla halála után a szlavóniai részeket kormányozta, 1197-ben bátyja, Imre kir. ellen fordulva független uralkodó lett az uralkodó osztály egyik frakciójának támogatásával. 1199-ben azonban csatát vesztett és az osztrák hg.-hez menekült. A testvérek 1200-ban kibékültek, de 1203-ban ~ újra fellázadt; ezúttal Imre ~t saját táborában elfogta és börtönbe vetette. Uralmának első másfél évtizedét a már apja által megindított halicsi terjeszkedés politikája foglalta le. 1213-ban Gertrud kir.-né – akinek befolyása és ~ távollétében testvéreivel és idegen pártfogoltjaival együtt gyakorolt uralkodása ellen a nagybirtokosok már 1209-ben is összeesküvést szőttek – áldozatul esett az elégedetlen főurak újabb összeesküvésének (Bánk bán). ~ csupán a gyilkosokat vonta felelősségre, az összeesküvés többi részese változatlanul megtartotta magas tisztségét. Második házassága után, amelynek révén a konstantinápolyi latin császárral rokonságba került, a császári trón reményében balkáni politikáját is alárendelte dinasztikus szempontjainak. A trónt azonban apósa, Courtenay Péter foglalta el. A még III. Bélától örökölt keresztes hadjárat kötelezettségének teljesítésére, a pápa többszöri sürgetésére 1217-ben szánta el magát. A tengeri szállítás fejében Velence javára lemondott Zára birtokáról és megnyitotta az országot a velencei kereskedők előtt. Az okt. elején Akkon városánál összegyűlt sereg vezéreként céltalan kalandozásokba fogott. (Címei közé felvette a “jeruzsálemi királyét” is, bár Jeruzsálemben nem járt.) 1218. jan.-ban a hadjáratot félbeszakítva elindult a Szentföldről, és a latin császárság elnyerése érdekében nagy utat tett meg a K-i tartományokban. Ugyanakkor az országon-belül is jelentkeztek könnyelmű politikájának következményei. Uralma kezdetétől óriási birtokokat s nagy jövedelemmel járó tisztségeket adományozott nagyúri párthíveinek, ezek megnövekedett hatalmukat a kisebb birtokos kir.-i szerviensekre akarták kiterjeszteni. A kir.-i birtokok eladományozásával elvesztett jövedelmeket az adókból és vámokból befolyó jövedelmek bérbeadásával próbálta ellensúlyozni. A feudális nagybirtok túlsúlya és a kir.-i bérleti rendszer ellen kifejlődött mozgalom élén álló szerviensek követeléseit elismerő Aranybulla (1222) kiadása és a kormányzó főurak elbocsátása nem elégítette ki sem az ~sal szemben álló Béla ifjabb kir.-t és híveit, sem a Róbert érsek vezetése alatt álló főpapokat. Az Aranybulla második kiadásában (1231) az egyháznak tett jelentékeny engedmények csak fokozták az általános elégedetlenséget. Róbert egyházi átok alá vetette az országot, és az ún. beregi egyezményben (1232) ~ kénytelen volt az egyházi nagybirtok valamennyi követelésének eleget tenni. 1225-ben Béla követelésére a Barcaságból kiverte a német lovagrendet (amelyet 1208-ban ő maga hívott be oda), 1226-ban újjászervezte kormányzatát (Béla ifjú kir. Erdélyt, Kálmán Szlavóniát kapta meg), harmadik fiát, Andrást sereggel vitte Halicsba, de már 1229-ben újabb hadjáratot kellett vezetnie támogatására. 1234-ben kormányát fiainak hívei vették át. Az egresi cisztercita kolostorba temették."
Forrás: http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00003/00279.htm