Egy régi falmaradvány-utánzaton helyezték el a két háború áldozatainak nevét. Plusz az emlékmű előtti kis területen faoszlopokat ütöttek a földbe, melyeknek a tetejére az elhunytak nevét tartalmazó kis táblácskákat csavaroztak.
Mindig megdöbbenéssel olvasom el ezeknek a szerencsétlen embereknek a neveit. Élhettek volna, lehettek volna örömeik, értelme életüknek. E helyett a teljesen oktalan halál jutott nekik, a legtöbbnek fiatalon, alig kinőve a gyerekkorból. És itt is találtam azonos vezetéknevűeket, akik éppen apa és fia is lehetett. Borzasztó emlékeztetők e szokványos alkotások. Semmitmondásukban is talán a legtöbb érzelmet kiváltani képes emlékei régvolt embereknek.