Juliusz Słowacki Lengyelország őskorából merített elbeszélésből, 1840-ben írta meg drámáját, a Lilla Wenedát.
A wendek békés szelíd népét megtámadja és kiirtja a lechiták egyik harcias, durva törzse. Ennek keretében a dráma meséje Lilla, a wendek királyának Derwidnek leánya körűl szövődik.
A király fogságba esik. Lilla elmegy Gwinonához a lechiták fejedelemnőjéhez és felajánlja szolgálatait apja életéért cserébe, valamint titokban vissza kívánja szerezni a varázshárfát a lechitáktól, mely a monda szerint feloldaná a népét súlytó átkot. A fejedelemnő látszólag belemegy a cserébe de mikor Lilla a hárfához jut mindkettőjüket megöleti (Lillát kígyóméreggel).
A hárfa a hazafias költészet, a hárfázó Lilla pedig a tisztaság és a naivitás jelképévé vállt a lengyel irodalomban.
Ez a mű ritka erővel ábrázolja egy egész nép pusztulását, ami a lengyelekre utal, hiszen a XIX században nem létezett Lengyelország.

---