Az emlékművet a városka főterének másik oldalán, a Lenin-szobor helyére állították; azt lebontva. Pató Róza törökszentmiklósi születésű szobrászművész Lenin-szobrát 1987-ben avatták. Nem sokáig lehetett a helyén, mert az országos szobordöntögetések 1990 tavaszán voltak.
Az Újratelepítési emlékművet 1996. július 28-án avatták. Az alkotó, Lelkes Mária belsőépítész. A tartó-pilléreken, és az emlékmű feliratos tábláin az adakozók neve olvasható. Az emlékműről semmiféle dokumentumot nem találtam. Törökszentmiklós újbóli betelepítésének 275. évfordulójára emlékeztek így a helyiek.

'1685 és 1720 között a terület jobbára lakatlan puszta volt. 1720-tól gyors ütemben betelepült, főleg Szabolcs és Békés megyéből jöttek letelepülők. Ekkor már a földesúr Almásy II. János volt, aki szerződésben vállalta, hogy a telepesek öt évig semmiféle úrbéri szolgáltatást nem fizetnek. Ez abban a korban a legnagyobb engedmények közé tartozott. Az ide költözők nem robotoló, hanem taxás jobbágyok lettek, azaz pénzzel válthatták meg a földhasználatot. Ma Törökszentmiklóson jó néhány család él, akinek családneve olvasható az akkori „népességnyilvántartási” jegyzékeken. Az első hullámban reformátusok, később katolikusok érkeztek. Hogy elkerüljék a vallási villongásokat, elkülönítve telepítették le őket. 1738-ban földesúri támogatással Török Szent Miklós néven mezővárosi rangot kapott.'
Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6r%C3%B6kszentmikl%C3%B3s

'A tulajdonképpeni mai település története 1720-ban kezdődött, amikor II. Almásy János megkezdte a helység és a környék újratelepítését. 1720 így Törökszentmiklós születési éve. Az első betelepülők reformátusok voltak, Egyekről, Roffról, Szeghalomról, Földvárról, majd néhány év múlva a katolikusok követték őket Hevesről, Csányról, Buráról. Ezek a települések tehát Törökszentmiklós anyatelepülései, innen származtak eleink, gyökereink ide vezetnek vissza.'
A forrásul használt oldalt jelenleg már nem lehet elérni.