Az emlékművet eredetileg a VIII. kerületben a Köztársaság téren a pártházzal szemben állították fel 1960-ban. A nagy gránit talapzaton a magyar dolgozó nép szabadságáért elesett mártír öt méteres alakja állt. A talapzat a téren marad, itt már csak a vörös téglából rakott alapon tetején betonnal találjuk. Élőben ez a szobor is monumentális darab.

Idézet Boros Géza Szoborpark című könyvéből:
Az 56-os forradalom kommunista áldozatai emlékének megörökítése az 1955-óta napirenden lévő Nagy halottak emlékhelye-tervből vált ki, dilemma volt ugyanis, hogy az újdonsült mártíroknak a tervezett munkásmozgalmi mauzóleum részeként vagy külön emeljenek-e mementót. Végül az önálló emlékmű mellett döntöttek, felállítási helyéül pedig az "ellenforradalom" leginkább ritualizálható helyszínét, a Köztársaság teret választották (ahol a pártház ostromakor a feldühödött tömeg karhatalmistákat lincselt meg). Az 1957-ben kiírt, nagy szobrászi érdeklődés mellett lezajlott pályázatot Kalló Viktor nyerte meg. A halálba rogyó munkáskolosszus (egykori felirata szerint A magyar dolgozó nép szabadságáért elesett mártírok emlékműve) 1960-ra készült el. "A szobrászat történetében ritka pillanat, hogy időben ennyire közel kerüljön egymáshoz a történelmi mozzanat és emlékmű-általánosítása. És ritka az olyan megoldás, amely egyetlen alakba sűríti a halálra sebzett és a győzni tudó munkást, a bukásában is óriási, a konszolidált hatalom pozíciójából megformált erőt" - írta a műről Aradi Nóra. 'A megrendelők meg voltak elégedve -emlékszik vissza az alkotó. - Ez nem egy torzulásmentes, szabályos kompozíció, ezt nem lehetett magas talapzatra tenni, viszont el kellett választani a nézőtől mert közelről torz, otromba. Azért került ilyen nagy, lapos talapzatra, mert akkor az emberek ott benn egy ilyen szigeten voltak, körülvéve az ellenségtől. Első alkalommal, mikor kulisszapróbát csináltunk, tízméteresre akarták a szobrot, alig lehetett őket lebeszélni. én 2,6 méteresre terveztem, a három nyárfa közé, ahol a vérengzések voltak. Akkor még nagyon élt a fájdalom a vezetőinkben, minél nagyobb emlékművet akartak. Végül sikerült öt méterre lehozni. De a mérete miatt így is máshová kellett elhelyezni. Szembefordítottuk a pártházzal. Hát mi történt?! Voltak itt amerikai filmesek, és megkérdezték: ez a másik oldal emlékműve? [...] A Rákóczi útról hogy nézett volna ki egy háttal álló figura? Ez volt a fő nézete, nem lehetett másképp elhelyezni.'' Az emlékmű monumentális gránittalapzata mindmáig elbontatlan. Szocialista politikusok 1991-ben a téren a Megbékélés emlékművének alapkövét helyezték el. Az alapkő emléktáblája 1999 körül eltűnt. ^[1]

---