A tatabányai alkotó bájos női szobrán érezhető, hogy a művész saját maga küzdött meg a süttői mészkővel. Nekem kimondottan tetszik ez az 'összeszedett', de mégis érdeklődő testtartás.
Sajnos a medence évek óta száraz.
A főteret 2015-ben felújították, s a szobrot elbontották, majd áthelyezték a Fényes Fürdő területére.

ALKOTÓMŰHELYBEN
Szobrász és szobor

A műterem a vasúti rakodó melegedője. A keskeny ablakszemeken a tavaszi napfény dárdái fúródnak át s a fények remegő játékossággal táncolnak, siklanak végig egy kőtestű szoboralakon. S az embernyi kőtömb mintha maga is megelevenedne, a sugarak melegétől, elomló lírai mozdulatlansága különös dinamikává változik át.
Körben a földön még apró mészkőcsonkok fehérlenek — a kőszobor születésének jelzőkövei. De a szobor, egy parki vízmedence nőalakja már kecsesen, ragyogón fehérük elő a kibontott, letisztult anyagból. Elevenné vált forma és tartalom.
A szobrásznak, Brém Ferencnek, különösen becses ez az alkotása. Ez az első „igazi”, kőbe faragott nagy munkája.
Sok kisplasztikája, lemezdomborítása készült el az utóbbi néhány esztendőben, amióta minden szabad percét kihasználva alkot. (Pedig van elég sok más tennivalója is. Pedagógus, a művészet szeretetére tanít, mint tanácstag pedig az emberek ügyes-bajos dolgaiért is sokat munkálkodik.) Mégis gyakran találkozhattunk erőteljes, új elképzeléseket sugárzó munkáival megyei kiállításokon, sőt, országos tárlaton is. Egy kőbe faragott reliefje, a Beethovenemlékplakett pedig Martonvásárra került.
Első nagyobbszabású munkája, az életnagyságú nőalak köztérre kerül már. Tata tanácsának megbízásából készült és hamarosan a Kossuth tér parkjának apró kis vízmedencéjét díszíti ez a viz fölé hajló, lírai hangulatot ébresztő ülő figura.
Amennyire örült a szobrász a megbízatásnak és a megtiszteltetésnek, olyannyira el is ragadta a munka öröme. Nem könnyen készült el az a lkotás — a születés hosszú időt jelent még egy szobor esetében is. Az első tervek felvázolása után agyagba formálta, majd gipszbe öntötte elképzeléseit. Sok alakítgatás, finomítás, csiszolgatás, zsűrizés után kapta meg végső formáját a szobor. Aztán kezdődött az igazi nagy munka: kemény kőből kellett formálnia, kalapáccsal, vésővel élő emberi alakot. Sok képzőművész ezt a munkát átengedi a kőfaragónak, hogy az készítsen pontos másolatot gipszből formált alkotásáról, ö azonban meg akart küzdeni a kővel is. Öt hónapig szinte le sem tette kezéből a vésőt és kalapácsot. Amikor megérkezett a daruval a hatalmas két és fél tonnányi kőtömb, a nyersanyag, az alkalmi műterem „társbérlői”, a KOMÉP rakodómunkásai hitetlenkedve figyelték az eseményeket. — No, hogyan lesz ebből szobor? — mondogatták. Aztán nap mint nap meg-megálltak a szikrázva pattogó, röpködő kőszilánkok közt dolgozó szobrász körül, s amikor a durva faragás mögül előtűntek a lecsiszoltabb formák, talán ők örültek legjobban a szobor közelgő megszületésének. Képzőművészeti ismeretterjesztés is folyt hát az alkalmi műteremben, azt mondogatták az emberek: ezt a szobrot megnézzük a parkban is.
S a klasszikus hagyományok harmóniára törő stílusát követő szobor bizonyára új helyén, a park medencéjének díszeként is tetszik majd mindenkinek. Brém Ferenc ezúttal a hagyományos alkotói utat választotta — ez illik leginkább
a környezet hangulatához, és a finoman komponált női alak lírai színfoltja igyekszik lenni a város parkjának.
S ha a mű meg is született, és lassan elcsendesül az alkalmi műterem — az alkotó nem pihen. Frissen készült munkáinak legtöbbje kiállításokon vándorol, s néhány új darabja szerepel a megyei képzőművészek áprilisban nyíló tárlatán is. Közben pedig már új alkotás terveit mintázgatja. Tatabánya „kapuiához”, az E—5-ös út újvárosi szakaszához képzel el egy nagy méretű szobrot: a várost jelképező bányász alakját szeretné megalkotni. Gombkötő Gábor

---