Ritkaság, hogy egy kisvárosban 500 méteres távolságon belül két Mátyás-szobor is álljon, ám ebben a különleges esetben ennek rendhagyó története van.

Az épület, ahol a mellszobor most áll, 1856-ban épült katonaiskola céljára. 1922-ben vette fel Hunyadi Mátyás nevét, lett belőle Magyar Királyi Hunyadi Mátyás Honvéd Reáliskolai Nevelőintézet, és működött ekként egészen 1945-ig. Névadójának Székely Károly mintázta szobrát 1935-ben állították fel, nem pontosan ugyanazon a geometrikusan középponti helyen, ahol a jelenlegi mellszobor áll, hanem szemből nézve tőle kb. 50 méterre balra, a főépület bal szárnya előtt (a kilencedik képen az eredeti szobor egykori talapzata látható). 1945 után, mikor a volt hadapródiskolát a szovjet csapatok vették ideiglenes használatba, a Mátyás-szobor elkerült innen, és Kőszeg belvárosában, a volt Béri Balogh Ádám általános iskola előtti parkban állították fel, ahol jelenleg is áll. 1957-től az egykori katonaiskolában gyógypedagógiai intézetet rendeztek be, s ez ma alapító igazgatójának, Dr. Nagy Lászlónak a nevét viseli. A rendszerváltás után újra előtérbe került az intézet egykori katonai múltja, az itt végzettek számtalan alkalommal találkoztak és emlékeztek az itt töltött évekre, és a nosztalgia életre keltette a Hunyadi-szobor visszaszerzésének és újraállításának az elképzelését is. A város azonban többszöri kérésre sem adta vissza a Mátyás-szobrot, így végül Árvai János amatőr szobrász (civilben katonatiszt, hogy egy paradoxonnal éljek - de esküszöm, ez igaz) alkotását helyezték el az épület előtt 2009. június 11-én.

Mindez azonban mellékes ahhoz képest, ami engem az épülethez vezetett: ez az egykori katonaiskola ugyanis ugyanaz, ahol Ottlik Géza 1923-tól 1926-ig, 11 és 14 éves kora között a tanulmányait végezte - ily módon tehát a modern magyar irodalom kultikus remekművének, az Iskola a határonnak az átváltozásban is felismerhető, életre kelő, kápráztató helyszíne. De erről idővel még részletesebben is szeretnék írni.