“A világháború egy lovasezrede sem állíthatja, hogy csaták és ütközetek vég nélküli sorozatát több bravúrral harcolta volna végig, mint a debreceni kettes huszárok.” (Lépes, 1931: 67. oldal) A huszárezred 1874-ben alakult és az első világháborúban a lovag Brudermann Rudolf lovassági tábornok vezetése alatt álló 3. hadsereg kötelékében harcolt. Parancsnoka ekkor Flohr János alezredes volt. 1914. augusztus 20-án a 11. honvéd lovashadosztály kötelékében indult az ezred Galícia felé. Feladata más lovas csapattestekkel együtt a felderítés és az orosz lovas alakulatok megsemmisítése volt. Részt vettek a kettes huszárok az első és a második lembergi csatában, majd Krakkó környékén, később a Kárpátokban harcoltak. A gorlicei áttörés kezdetén igen súlyos veszteségeket szenvedtek. 1916 nyarán a román hadszíntéren, 1917-től Bukovina lankáin küzdöttek a huszárok. Tisza István 1917. augusztus 15-én érkezett az ezredhez. 1918. május 12-én az olasz frontra kerültek, hogy a Piave folyónál és a Montello-hegynél harcoljanak. 1918-ban feloszlott az alakulat. A kettes huszárok egykori laktanyája a Széchenyi és Nyugati utcák kereszteződésében állt, udvarán az emlékoszloppal. A kaszárnya már nincs meg. Az emlékoszlop a Honvédtemető végében áll. Az egyszerű kivitelezésű obeliszk felirata: “Hősök 1914 – 1918”.
Forrás: http://www.krater.hu/krater.php?do=3&action=a&pp=1398

A Honvédtemetőt Debrecen városa háromszor használta háborús hősök temetkezési színhelyéül. Először az 1849. augusztus 2-án elesett katonákat temették el itt.
Összesen mára kb. 4500 katona alussza ott örök álmát, azon a viszonylag kis területen, a temetőben. Az első, és a második világháború után ismét megnyitották a temetőt.
A Mauzóleum 1932-ben készült el. Szerintem ezt az emlékművet is akkor helyezhették el a temető legvégében. Mivel a Nagyerdő kapujában, a Simonyi úton már állt egy monumentális mű, ez csak jelzésértékkel bír.