A Dob utca 46/a és 46/b számú házak jóformán egyedüli hírmondói egy valamikor nagyratörő városrendezési elképzelésnek, a Madách sugárútnak. Az eredeti terv szerint a sugárút az Andrássy úthoz hasonlóan a Belvárosból futott volna ki és tartott volna keleti irányba. A második világháború miatt csupán kezdő bejárati része készült el (a Károly körút keleti oldalán ma is látható hatalmas íves téglaborításos épület, illetve a mögötte álló, hasonló jellegű tér, Wälder Gyula munkája, amelyet a mostani Godot Étterem vonala után újabb építésű, aránytalanul oda nem illő tucatpócmodern épületek végleg elzártak a folytatás, a sugárúttá válás lehetőségétől, s az egész teret arra a létre kényszerítették, ami mindig is volt: autóparkolónak). A Madách sugárút nagyon kevés megvalósult töredéke közé tartozik ez a két lakóház, melyek ugyan két különböző évben (a bal oldali 46/a 1938-ban, a 46/b 1939-ben), két különböző mérnök munkájaként, két különböző építtető megbízásából készültek el - egymásnak mégis párdarabjai, hiszen közvetlen környezetükben kirínak modernségükkel, és azáltal, hogy a tervezett sugárút északi vonalára épültek, a megmaradt szomszéd házaknál szellősebb, tágabb utcai előteret nyertek.

Ez nemcsak az ott lakók számára, de fényképészeti szempontból is igen szerencsés, hiszen az Erzsébetvárosban megszokottnál jobb szög nyílik az Antal Dezső tervezte 46/b épület hat homlokzati domborművének lefényképezésére. A hat mű valójában csak három - a 4. emelettől kezdve megismétlődik az alsó három emeleten már látható sorozat, a Család, a Munkások, illetve a Fortuna/Bőség hármasa. A hat dombormű azonban mégiscsak hat külön darab, hiszen egészen apró eltérések mutatkoznak az ismétlődő párosok között.

Hogy ez az alkotó kéznek, vagy az időjárás mindent megváltoztatni képes hatásának tudható-e be, az kérdés - mint ahogy egyelőre az alkotó kéz tulajdonosának kiléte is az.

A lakóháznak van még egy érdekessége: lakója volt két régi pesti vendéglátós zenész, Seress Rezső (haláláig, 1968-ig) és Beamter Jenő (1948-tól 1984-ig, haláláig) - akik közül az előbbi méltán világhírű: Szomorú vasárnap című szerzeménye egészen a mai napig ható nemzetközi sláger, dallamát több tucatnyian dolgozták fel 1933-as megírása óta. Beamter Bubi is nagy sztárnak számított, őt a legszvingesebb magyar dzsesszdobosnak tekintették. Egykori ittlétükről emléktábla tudósít, melynek szövege: 'Ebben a házban élt és alkotott / a világhírű zeneszerző / Seress Rezső 1899-1968 / és / Beamter Jenő / (Bubi) / dzsessz muzsikus / 1948-1984 / Ezt az emléktáblát e ház lakói / Tiszteletük jeléül állították 2006.' De mivel semmiféle szobrászati értéke nincs, csupán szép gesztus és civil kezdeményezés, a Wikipedia vonatkozó oldalát ajánlom a megtekintésére.

Még egy érdekessége a háznak, hogy 1948-ban ide született Presser Gábor, gyermekéveit itt töltötte, egy emelettel Seress Rezső lakása alatt. A Szomorú vasárnapnak ő is elkészítette a maga változatát, Plafon blues címmel, Parti Nagy Lajos szövegére.