"Gádoros és Pusztaföldvár példája csak a kezdet
Második világháborús emlékműveket avattak

Emlékműveket avattak szombaton és vasárnap két békési nagyközségben: Gádoroson és Pusztaföldváron. Zúgtak a harangok, ezrek és ezrek emlékeztek a II. világháború magyar hőseire és áldozataira, az elpusztult százezrekre, akikről halálukhoz méltóan most kezdünk megemlékezni....

„A doni 150 ezret is el kell egyszer siratnunk”

Vasárnap délután gyülekeztek a pusztaföldváriak a helyi Szabadság téren felállított emlékmű körül. A nyugdíjasklub már évek óta napirendien tartotta „az ügyet”, miszerint a második világháború áldozatainak méltó emlékhelyet kell építeni a községben. Most beteljesült a szép terv. A hetvenhat, második világháborúban eltűnt, vagy elpusztult pusztaföldvári katona emlékére készített kő- vagy bronzalkotás a tér közepén áll. Készítője, Kiss Nagy András, a Kossuth-díjas és kétszeres Munkácsy-díjas kiváló művész szintén a község szülötte. A földbe szúrt puskát és a sérült rohamsisakot ábrázoló mű egyszerű, amint egyszerűek voltak az e világot elhagyók is. Parasztok, zsidók, vagy nemzetiségiek, áldozatai az akkori nagypolitikának. „Sorsuk intő példa nekünk, élőknek is” — mondta megnyitójában Adász János tanácselnök, aki szintén nagyrészt vállalt az emlékmű megvalósításából. A gondolatot az avatóbeszédet mondó dr. Becsei József kandidátus, a Békés Megyei Tanács általános elnökhelyettese folytatta, amikor arról szólt, hogy a mohácsi vésznél súlyosabb doni katasztrófa 150 ezer halottját is el kell egyszer siratnunk.
A jórészt községi adományból felépült emlékművet az ünnepség végén virágok, koszorúk borították el, bizonyítva, hogy a túlélők itt sem felejtettek. s. e.—m. m."

---