1918. február 26-án határozattal engedélyezték a cs. és kir. 10. huszárezred parancsnokságának, hogy szobrot állítsanak az ezrednek.

Az alkotás avatása nem 1925. december 25-én, hanem 1925. december 10-én (csütörtökön), az ezred emléknapján volt, erről a helyi sajtó másnapi száma egy teljes oldalon számolt be, az MTI pedig még december 10-én. Érdekes, hogy soha senkinek nem tűnt fel, hogy karácsony napján nem szokás szobrot avatni. A Fejérmegyei Hírlap (nevét itt még egybe írták!) december nyolcadikai száma beszámolt a szobor felállításáról, és az avatás kapcsán a testületek elhelyezésének rendjéről. A felállított szobor ideiglenes deszkaborítás alatt várta avatását. A szobor talapzatát maguk a 10-es huszárok készítették, és a talapzatban elhelyezték az elesett hősök névsorát.

Az alkotás avatása nagyszabású ünnepség keretében zajlott. Jelen volt többek között József Ferenc királyi herceg, szárnysegédje, Szirmay tábornok, gróf Welczek János német követ, vitéz Horthy István nyugalmazott lovassági tábornok, felsőbüki Nagy Pál, Fejér megye főispánja, Havranek József alispán, Toepke Erik, a 10-es huszárok utolsó ezredparancsnoka, Mackensen tábornok nevében, és Lipcsey Lajos helyettes polgármester. „Már a kora délelőtti órákban meglátszott a város közepén, hogy nagy ünnepség készül. Csilingelő szánokon egyenruhás városi hajdúk ültek a kocsis mellett, hátul pedig rég nem látott, és az ellenség előtt félelmetesen „vörösördögi ruhának” titulált uniformisban a volt 10-es huszárok robogtak az ünnepség első stációjának színhelye felé, a székesegyházba…” Az ünnepség fél tizenegykor Prohászka Ottokár megyéspüspök által pontifikált gyászmisével kezdődött, melyet a Székesegyházban tartottak. Folba János, a 10-es huszárok limanovai papja beszédében Limanovát így jellemezte: „Benne van ebben a szóban az ágyúdörgés, a fegyverropogás, benne van a limanovai szél süvítése, benne van a Kárpátok hóförgetege, benne van a nehéz galiciai sár, benne van a rettenetes kézitusák minden rémülete, melyet a lelkekben keltett.”

Az avatáson Toepke ezredes, majd József Ferenc herceg, Lipcsey Lajos helyettes polgármester mondott beszédet. Mackensen tábornagy táviratot küldött az ünnepség alkalmából. A leleplezés után helyzeték el a koszorúkat az alkotás talapzata előtt, elsőként Horthy István nyugalmazott tábornok a kormányzó nevében, majd József Ferenc főherceg József főherceg nevében, majd Mackensen címeres koszorúja, és a német követség koszorúja következett. Lipcsey Lajos helyettes polgármester a szabad királyi város hőseinek helyezett el koszorút, a honvédhuszárezred, Fejér-, Tolna-, és Somogyvármegye küldöttei, a Székesfehérvári Állami Rendőrség Székesfehérvári Kerületének tisztikara, a csendőrség, és a Nádasdy-huszárok tették le koszorúikat az alkotás előtt.

Az alkotás egy 10-es huszár katonát ábrázol. Lipcsey helyettes polgármester így jellemezte: „Mély megilletődéssel állok e szobor előtt, melyben az alkotó ihlete életre támasztotta mindazokat a hősöket, akiknek porhüvelye ott nyugszik valahol messze a limanovai síkságon, a lelkük pedig itt van felettünk…”

A szobor mindössze tizenkét évig állt eredeti helyén. Az alkotás lebontására 1937-ben került sor. A Kallós Ede által megformált 10-es huszárok emlékművét, mely a Megyeház téren (ma Szent István tér) állt, maguk a 10-es huszárok szerették volna újabb alkotásra cserélni. Meg is rendelték a szobrot, Pátzay Pál lovasszobrát, mely 1937-re el is készült, majd 1939-ben végül nem itt, hanem a Városház téren került felállításra. Az alkotás helyén – a két lovasszobor kulisszapróbái után – Szent István lovasszobra került elhelyezésre 1938-ban. Kallós Ede alkotása először a Budai úti laktanya területére került – 1938-ban –, ahol a szobrot a laktanya Budai út – Lövölde utcai sarkán helyezték el. Később sérülten egy raktárban pihent, majd 1997. május 16-án, a honvédelem napján avatták újra a restaurált szobrot, melyet a Szentlélek katonai temetőben helyeztek el.

---