"...Búza Barna alkotása - a XVIII. kerületben - első benyomásra is kiegyensúlyozott, harmonikus szépségű kompozíció (Pestlőrinc, Kossuth Lajos tér). Amíg az előbbi művészek körplasztikát alkalmaztak - persze egymástól függetlenül -, addig Búza Barna domborműben fogalmazta meg művészi elképzeléseit. Választása célszerű, mivel a dúslombú fák közeli háttere nemcsak gátolja, de fölöslegessé is teszi a körüljárhatóságot. A színhatások összehangoltságának láttán elgondolása még meggyőzőbbé válik. Tudatosan aknázta ki a színek esztétikai hatását, ami által az egész mű és környezete szinte együtt él. Pedig itt minden csak a maga természetes színe. A lombok melegítő zöldjéből aranylóan ragyog ki az okkeres dombormű, mely a pécsi pirogránit nemes anyagának tulajdonsága (A Zsolnai gyár kivitelezése). Stiláris és kompozicionális szempontból Búza Barna nem szándékozott semmi látványos újdonsággal szolgálni; megelégedett a hagyományos és számára biztonságos lehetőségekkel. Művének képszerűsége tiszteletben tartja a relief törvényszerűségeit: a kétdimeniziós tér jobb oldalán balfelé forduló, álló nőalak felemelt jobbjában kendőt lobogtat az őt körülröpködő galambok füzérében. Egy vonatkozásban azonban mégis új e dombormű, ez viszont igényli a művészettörténeti feljegyzést: az első pirogránit megoldás tanúi vagyunk a magyar emlékműszobrászatban. Nem lebecsülendő az egész mű hatását szolgáló, a színek melegségét fegyelmező építészeti megoldás sem (Wágner László Ybl-díjas építőművész terve). A haraszti mészkőbe faragott, mintegy félméter magas plató hosszúsága 9 méter, a középre helyezett dombormű 5 méter magas kőfalba lett beágyazva. Az egész együttes tehát az architektonikus elemek statikus, mértani rendje, majd az abból mimetikusan küépő ember és állatfigurák művisége humanizált kapcsolatot teremt a valóságos természeti képződménnyel, a környezet gazdag vegetációjával....

---