Néhány hónappal ezelőtt egy régi újságcikkben olvastam, hogy Szurcsik János festőművész ^[1] a hercegszántói Művelődési Ház homlokzatára egy 38 négyzetméteres sgraffitot készített ^[2]. Gyorsan elkezdtem nézni a Google utcaképet, de ahol - szerintem - lennie kellene csak egy nagy fehér homlokzat látszik. Felvettem a kapcsolatot az intézménnyel, de a sgraffitoval kapcsolatban nem tudtak információval szolgálni. Azonban kaptam egy elérhetőséget. Méghozzá Szurcsik János elérhetőségét! Kicsit hezitálva, kicsit félszegen de minden bátorságomat összeszedve tárcsáztam a számot. A beszélgetésünket követően felvettem a kapcsolatot fiával, Józseffel, akinek művészettörténész felesége Molnár Erika rengeteg információt biztosított számomra apósa köztéri alkotásait illetően.

A hercegszántói sgraffitot a 80-as évek elején készítette a festőművész a szülőhelyén lévő művelődési ház homlokzatára. A Munka és Művészet elnevezésű alkotás (Molnár Erikától kapott információ) két embert és egy szárnyas lovat, azaz Pegazust ábrázol. A bal oldali férfi kaszálás közben leguggol, egyik kezében a kaszát, másik kezében egy apró virágot tart, mintha éppen az éles vágószerszámtól szeretné azt megmenteni. A másik férfialak álló testhelyzetben furulyázik, mögötte Pegazus, a görög mitológia szárnyas paripája, a szárnyaló költői ihlet jelképe látható. A sgraffito jobb alsó sarkában Szurcsik János szignója található.

Jópár elpusztult - de legfőképpen emberi gondatlanságból elpusztított - alkotás esetében feltettem már a kérdést: Miért? Szurcsik János a település szülötte, mégis sikerült valakinek, valakiknek azt a döntést meghoznia a 90-es évek végén, hogy az alkotást le kell verni, el kell pusztítani. Bele se merek gondolni milyen érzés lehetett a festőművésznek ezt látnia, amit ő szívvel-lélekkel alkotott azt valaki szívtelenül leverte vésővel és kalapáccsal...

---