Az iszkaszentgyörgyi kastélyt majd' háromszáz éven át építették, az idők folyamán szinte mindegyik tulajdonos a saját ízlésének megfelelően, vagyis az adott kor divatja szerint bővítette - az Amadék barokk kastélymagját a Bajzáthok klasszicista épületrészekkel toldották meg, míg később Pappenheim Szigfrid már a historizmus szellemében építkezett, s így vált a kastély egy igazán sokarcú, csodálatos épületegyüttessé.

A Pappenheim grófok birtokába 1870-ben, egy házasság révén került a kastély. Az épületegyüttes és a hozzá tartozó birtok nagy átalakítója Pappenheim Szigfrid volt, aki 1904 és 1908 között jelentősen kibővítette a kastélyt nyugati irányban - e munkálatok költségeit feleségének, Károlyi Erzsébetnek a hozománya fedezte. A ma iskolaként működő, csodálatosan szép neobarokk épületrészt, az úgynevezett "kiskastélyt" a századforduló müncheni későeklektikájának legjelentősebb építésze, Gabriel von Seidl tervezte, de meg kell említeni, hogy a kompozíció kialakításban az építészet iránt erősen érdeklődő gróf is részt vett. A homlokzat díszítése gyönyörű: az emeleti ablakok felett kőfejek (én nyolcféle fejet számoltam össze), a homlokzatsíkjából finoman kiemelkedő középrizalit felett pedig alakos szoborkompozíció látható. E szoborkompozíció legfelső részén egy női alak támaszkodik egy nagy méretű korongon (melynek felirata: NON SCHOLAE SED VITAE DISCIMUS - vagyis nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk), környezetében pedig egy földgömb, egy bagoly és puttók, míg a volutákon fekvő állatok (őz és kos) hátán "lovagló" gyermekek láthatók kezükben kürttel valamint koszorúval. Mindezek mellett meg kell még jegyezni az épületrészhez kapcsolódó folyosószárny kapuja feletti pajzs lófej-plasztikáit is.

Németh Gyula és Gombosné Kis Edit könyve (Iszkaszentgyörgy története) a kastélyépítkezéseken dolgozó mesterek között említ egy Vögerl nevű szobrászt 1909-ből. (Bár az építkezés 1908-ra jórészt befejeződött, a díszítőmunkák és a berendezés még 1909-ben is folytatódtak.) Vögerl Ignác szobrászművész 1895-ben elhunyt, ám testvére, Vögerl Alajos még élt az iszkaszentgyörgyi építkezések időszakában - ugyan sem születésének, sem halálának időpontja nem ismert, az viszont ismeretes, hogy részt vett Kossuth Lajos mauzóleumának elkészítésében 1903 és 1909 között. Ráadásul Vögerl Alajos kifejezetten neobarokk ízlésű dekoratőr szobrász-kőfaragó volt, és emellett a műkő specialistája.

A hányattatott sorsú kastély ma már műemléki védelem alatt áll, a parkja szabadon látogatható, az ún. "kiskastély" pedig - lévén általános iskola működik benne - középületnek minősül.

---