Ezt a domborművet minden valószínűség szerint már fényképeztem úgy két éve, amikor szervezett csoporttal arra jártam. Most meghökkenve vettem észre (újra), hiszen akkor én már vadásztam, gyűjtöttem a képzőművészeti alkotásokat. Tehát elkevertem, elfelejtettem.

Haydn és Esterházy szobra kapcsán azonban újra megfordultam a kastélyban és a kapunál (konkrétan kifelé menet) láttam meg újra. Az esélytelenek nyugalmával (bár eléggé tartva a buszok szoros menetrendjétől) fényképeztem... úgyis fenn van a lapon! Tévedtem.

Porpáczy Aladár (1903-1965) az alapoknál kezdte. Kertészetben dolgozott, közben végezte el magánúton a középiskolát. 1927-ben szerezte meg az oklevelet a Kertészeti Tanintézetben. Tovább tanult, majd Eszterháza és Fertőd kertészetébe került, ahol vezető tisztséget kapott.

Körte, málna, dió, szamóca (bogyós gyümölcsök) nemesítésével foglalkozott, amik tudományos munkájának, publikációinak is témái.
A második világháború után a kastély egyik szárnyában iskolát szervezett, tanított, a szakmunkásképző (később szakközépiskola) igazgatójaként dolgozott. Közben folytatta a bogyós gyümölcsűekkel kapcsolatos munkásságát. Később tanszékvezető a Kertészeti Főiskolán. Munkásságát egyéb kitüntetései mellett Kossuth-díjjal ismerték el (1952).

---

A tábla kiegészült a következő felirattal: A Fertődi Növénynemesítési és Növénytermesztési Kutató Intézetben
ID. Dr. Porpáczy Aladár igazgató
által 1957-ben a kastély falai között létrehozott növényélettani és gyümölcsnemesítő kutatóműhely tagjainak emlékére, akik jelentős tudományos eredményekkel gazdagították a világot.
Itt szerepelnek a kutatók nevei évszámokkal, majd egy ideillő Szentgyörgyi Albert idézet.

A tábla utolsó sora: Hozzátartozók 2015.