ALKOTÓMŰHELYBEN —
SZOBOR A SZÖKŐKÚT ELŐTT

Amikor megláttam Brém Ferenc tatabányai szobrászművész készülő munkáját, megkérdeztem, látta-e a Fügefalevél című új magyar filmet.
Látta, bólintott és mosolygott is hozzá. A készülő kis szobor, amely Tatabánya-Újváros mozi előtti téren álló szökőkutat díszíti majd, ugyanis meztelen. Persze úgy meztelen, ahogy egy követ dobáló kisfiú bronzba öntött szobra meztelen lehet. Vagyis, nem illene rá ruha, mert elrontaná a mozdulat szépségét, megbontaná a feszülő test kecses, könnyed látványát, harmóniáját.
— De azért bízom benne, sőt biztos vagyok abban, hogy itt nálunk Tatabányán senki sem botránkozik meg ezen, mint a Fügefalevél kisvároskájában, hiszen a készülő szobor lényege nem a meztelensége. Stílusos kútfigurának szánom ezt a kedves fiúalakot. A fiatal pedagógus-művész nyári délelőttjei nagy munkában telnek el. A III-as iskola egyik műteremmé alakított helyiségében áll a szobor. Egyelőre persze még agyagból formálva. Hosszú ugyanis az út, amíg a szökőkútig vagyis a köztérig eljuthat egy szobor.
A tervet, a követ dobáló kisfiú apró makettjét elfogadta már a zsűri. Ezután teljes élet, illetve „szobornagyságba” tette át az alakot a művész, s gipszből mintázta meg a figurát. Ezt ismét szakértő zsűri értékeli, s ugyancsak bizottság fogadja el a szobor gipsz változatát is, hiszen azt döntik el akkor már, nem veszített-e kifejező ereiéből, dinamikájából a terv, s bronzba öntve is megőrzi-e eredeti szépségét, hatását
A szobor tehát nem áll még ott a szökőkút élőit. A műteremben formálódik, alakul, „születik”, hogy majd bronzba öntve szebbé tegye a várost.

---