Sila @ 2009-01-28 15:41

1915 tavaszán a Gyorssegély – Auguszta Alap és a Hadsegélyező Hivatal létre hozta a Nemzeti Áldozatkészség Szobor végrehajtó-bizottságot. Céljuk egy olyan fából készült szobor felállítása volt, amelyre egy meghatározott pénzösszeg ellenében fémlemezkéket szögelhettek az adományozók. A szobor elkészítésére Sidló Ferenc szobrászművész kérték fel. A Nemzeti Áldozatkészség szobrát 1915. szeptember 12-én avatták fel a Deák téren az Anker Biztosító Társaság székháza előtt. Az avatáson maga a miniszterelnök, Tisza István is jelen volt. Az ünnepi beszédet Csernoch János, Magyarország hercegprímása tartotta.

A három szóba jöhető helyszín közül nyilván nem véletlenül esett a választás a Deák térre. A másik két javasolt helyszín az Osztrák - Magyar Bank Székháza előtti sétány, illetve az Erzsébet híd hídfője volt. Ha pontosan szeretnénk meghatározni a szobor helyét, akkor az a Deák tér és a mai Bajcsy-Zsilinszky út találkozásánál volt. De, hogy is hívták régen a Bajcsy-Zsilinszky utat? Váci körútnak, egészen 1914. szeptember 9-ig. Ekkor ugyanis a német - magyar fegyverbarátság tiszteletére Vilmos császár körútra keresztelték át. A szobor tehát a Deák tér és a Vilmos császár körút sarkán állt. Az Anker-palota egyébként a Deák tér 6. és a Vilmos császár körút 1. számot is magában foglalja.

A szoborra pillantva az első, amit megállapíthatunk, hogy ez a szobor annak is ismerősnek tűnik, aki most látja először. Nem véletlen. Ez a szobor ugyanis feltűnő hasonlóságot mutat Andrea Veroccio Velencében található alkotásával, Don Colleoni zsoldosvezér lovas szobrával. Bár vannak szembetűnő különbségek is, mint például a lovag kezében tartott kopja, vagy a díszes lószerszámok, mégis azt kell, hogy mondjuk, a lóról lágyan leomló nyeregtakaró sem tudja elfedni ezt az egyértelmű hasonlóságot. A rossznyelvűek szerint, pedig egyenesen a Fővárosi Sörfőző Rt. reklámplakátja adta az ötletet a szoborhoz. Szóval nem volt túl eredeti ötlet.
Másrészt a szobor túlságosan semleges, vagyis nem elég nemzeti. Ezt a szobrot Európa bármely városában felállíthatták volna. Egy művésztörténész ismerősöm szerint a lószerszámok szíjai egyértelműen nemzeti jelleget mutatnak, de az én laikus véleményem szerint ez nem elég meggyőző. Igaz erről nem a szobrász tehet, hiszen tőle kifejezetten egy Mátyás király korát idéző, reneszánsz kori páncélos lovag szobrát rendelték meg.

A szobor fából készült, amelyre néhány korona ellenében egy fémlemezt szögelhettek az adományozók. Az adományozásról emléklapot is adtak, amelyen feltüntették, hogy pontosan hová illesztették fel a lemezt, amelybe sokan a nevüket is bele üttették. Két koronáért pedig meg lehetett vásárolni a Nemzeti Áldozat Jelvényét. Továbbá a szobrot ábrázoló képeslapok árából is 10, esetenként 20 fillér a Nemzeti Áldozatkészség Szobor végrehajtó-bizottságot illette meg. A források szerint 2 év alatt 450 ezer korona volt a bevétel, amelyen az Auguszta Alap és a Hadsegélyező Hivatal fele-fele arányban osztozott meg. A befolyt összeget a hadirokkantak, valamint a hadiárvák és özvegyek támogatására fordították.

A háború befejezése után nem fordítottak gondot az alkotás megóvására, így az a „relikviagyűjtők” áldozatává vált. „Néhány hét óta azonban furcsa dolgok történnek az áldozatkészség szobra körül. Déltájban kis iskolások jelennek meg a szobornál, kis vésőkkel és zsebkésekkel felszerelve és sorra feszegették le a pikkelyeket. Már minden iskolásfiu sapkáján van egy ilyen bronzpikkely. Az iskolában rendes adásvétel tárgyát képezi. Már ázsiója is van.” – írta a Bulvár 1919 februárjában.

1919. május 1-én a kommunisták a szobor fölé paravánt emeltek és vörös drapériába csomagolták, vagy Horthy szavaival élve, 'vörös rongyokba öltöztették', mivel az alkotás idegen volt a Tanácsköztársaság szellemiségétől. A paraván elé Szabó Ervin nagyméretű gipsz portréját helyezték el.

1924 novemberében a szobrot eltávolították a Deák térről és a Ludovika udvarán állították fel. Erre állítólag azért került sor, mert a környék lakói és kereskedői sokat panaszkodtak arra, hogy az erősen megrongálódott szobor rontja a városképet. Új helyén a szobrot helyreállították és a II. világháború végéig itt volt megtekinthető.

A háború után a szobrot szétdarabolták, és a darabjai a Kiscelli Múzeum, illetve a Hadtörténeti Múzeum raktárba kerültek és a nagyközönség 60 éven át, még darabjaiban sem láthatta az alkotást. A 2008-as „Reneszánsz év” Corvin Tükör című kiállítása alkalmával viszont néhány hónapig az érdeklődők megtekinthették a szobor fejét.

Vasvitézek - A történelmi Magyarország áldozatkészség szobrai

Sila @ 2009-12-13 12:53 (1 vélemény)